A Felső-Tiszavidék pásztorbotolóinak betyárvirtusa, verbunkjának kénye öröme, szilajsága, a Mezőség ritka magyarjainak néma méltósága, a cifra Kalotaszeg színes életereje, sodrása, Marosszék halhatatlan vidámsága, büszkesége, a gyimesi csángók időtlenül úszó lassú magyarosa – Kárpát-medencei életelixírünk, a magyar lélek megannyi fénytörése. Egyszerre a megélt pillanaté és az öröklété, egyszerre csak a mienk és mindenkié, aki nyitott szívvel közelíti meg.
A formáció a sallangmentes tiszta táncban hisz, annak minőségéből, hitelességéből nem engedve. Mégsem utánzás ez, hanem önkifejezés, az életük éneke és imája ez, őseinktől örökölt nyelven. A kamara-táncegyüttesi felállás lehetővé teszi, hogy hitelesen és élvezetesen meg tudjon benne jelenni a Kárpát-medencei táncok legfontosabb sajátossága, az egyéni szabadság.
A formáció Kacsó Hanga csatlakozásával egy új hangzást eredményezett. Hanga zenei világát a hitelesség, az elmélyült tudás és az újító szándék különleges összhangja jellemzi. Műsoraikban a Kárpát-medence gazdag dallamkincsének ritkábban hallott, eddig alig feldolgozott darabjai is hangot kapnak – újragondolt, mégis teljes mértékben hagyományhű formában. A színpadi produkcióban a zene mellett a tánc is kiemelt szerepet kap. Céljuk, hogy a magyar népzene és néptánc eredeti erejét és szépségét a mai közönség számára is átélhetővé tegyék, miközben megmutatják: az autentikus népzene önmagában teljes értékű, és időtlenül hordozza mindazt, amit a magyar kultúra lényegének nevezhetünk.
Koncertjeik a hagyomány és az újjászületés találkozásai: egyszerre szolgálnak a gyökerek megőrzésére és a népzene jövőjének alakítására.
Berecz István – tánc, furulya
Mihó Attila – hegedű
Papp Endre – brácsa
Pandák Viktor – bőgő
Kacsó Hanga – ének, tánc