A kiállítás címét adó mottó „Átröpűlök hosszában hazámon” Petőfi Sándor Dalaim című versének részlete, amely utal a tárlat különlegességére is. A kiállítás képzeletbeli utazásra hív: 1845-ben Petőfi „változó szerencse szekerén” ülve felidézi múltjának meghatározó állomásait, és fürkészi jövőjét. A tárlat olyan meghatározó döntéseket mutat be, mint például a társadalmi mobilitás, az életpálya megválasztása, a közéleti szerepvállalás, az irodalmi élet szervezése vagy éppen a családalapítás.