Családja révén gyerekkora óta a zene és a népi kultúra vonzásában él, fontos számára szűkebb hazája, a magyarlakta Kárpátalja néphagyományainak gyűjtése, megőrzése, továbbá az, hogy ezt a tudást továbbadja.

„Azt mondják, az ember nem véletlenül születik oda, ahova születik. Az, hogy egy magyar zenész családban láthattam meg a napvilágot, meghatározó egész életemre. Édesapámék gyermekkorunktól olyan családi légkörben neveltek minket a bátyámmal, ahol a zene a legtermészetesebb módon volt jelen a mindennapi életünkben. Sok közös énekléssel, muzsikálással. Aztán amikor már iskoláskorú lettem, édesapám azt mondta, hogy annak, aki igazán jó zenész akar lenni, illik játszania legalább egy hangszeren rendesen. Az én hangszerem a zongora lett. Ez a választás olyannyira jól sikerült, hogy 2008-ban a Debreceni Egyetem Konzervatóriumában zongoratanári és kamaraművész diplomát szereztem. A népzene iránti szeretetem viszont mindvégig megmaradt.”